Testet ölt

Hittel fordulsz felém,

De nem a fojtó kereszténység,

Hanem a halk himnuszod

Sorai a fejemben

Ami marad, miután mindenki

Álomra hajtja a fejét.

S hinni kezdek. Álmomban már,

Vagy félig ébren,

Nem is ésszel, egy törékeny szívvel csak,

Hogy a karjaid nem kitalált,

Műanyag remény darabjai,

Hogy lehunyhatom a szemem

Minden éjjel melletted,

Ha már megtaláltam a helyem,

Az állad és a kulcscsontod közt valahol.

De ébren, néha akkor is

Azt hiszem, álmodom,

Hiába vakít el a délutáni napsütés,

S süketítenek elhaló sóhajok

A tenyered alatt,

Mikor testet ölt

A szeplőtlen ártatlanság.